Céltalan „panel-proli” élet, egyhangú hétköznapok, nulla jövőkép. Hiába a család, a gyermek, a kilátástalanságot csak alkohol és drogok enyhítik. Még nem érzi a veszélyt, még van ereje dolgozni, edzeni, létezni, de kell neki a „flash”, ami feldobja az amúgy üresnek vélt életét.

A gyerekkori haver már a heroin rabja, és az elcsábított feleség sem állt sokáig ellen az opiát ígérte felfoghatatlan mámornak. Hosszantartó veszekedés, családi háború, és drámázás veszi kezdetét, de az eredménytelenség lassan felőrölte őt is. Harminc évesen a kudarc, öngyilkos gondolatot ültetett el a fejében, mikor újra bekopogott a haver ajtaján.

„Adjatok nekem is!” – kérte, és a barát, mint egy kívánságokat teljesítő jótündér, már szúrta is a fecskendőt a vénába. Soha ez előtt nem használt sem tűt, sem heroint, így az érzés nem váratott sokat magára. Egyszerre megszűnt a lelki fájdalom, a gyötrődés, amit gyermeke anyja és a gyerekkori barát heroin-ittas szerelme jelentett. Félre tudta söpörni minden szégyenérzetét, gátlását, csak lebegés maradt az ismeretlen testen kívüli világban. Három emelet. Mindössze ennyi volt közte és mennyországnak hitt pokol bejárata között. Három könnyű emelet, négy nehéz éven át…

Már elfelejtett harcolni a szeretett nőért, a gyermekéért, a családja jövőjéért. A heroin minden emberi tulajdonságot felülírt benne. Már nem kínozta a féltékenység zöldszemű szörnyetege sem, szótlanul végignézte a felesége szerelmi életét. Az orra előtt zajló aktusok a mindennapjai részévé váltak, de karjában a tűvel már nem harcolt senkivel és senkiért.

Amikor a haver lelépett, hogy új életet kezdjen, újra ketten maradtak és a függőség, amit a közös négy év zálogaként rájuk hagyott. Aztán jött a metadon program, a Frontin- és Rivotril-függőség, majd az újabb játszmák és a kegyesnek semmiképp sem nevezhető hazugságok a politoxikománia oltárán.

Idén betölti a negyvenet.  Elege lett, már vágyik az egykor unalmasnak titulált egyhangú életére, a húszkilónyi többletizommal rendelkező testére, és egy meghitt családi ebédre, ahol a családtagok már nem sóhajtoznak lemondóan, ha rá néznek.

Megtanult segítséget kérni és elfogadni, most már kórházban kezelődve írja a saját sorait, melyek örökké emlékeztetni fogják arra a három emeletre, ami tíz év földi poklot hozott neki.

Kiss Viktória

Amennyiben Önnek vagy hozzátartozójának kábítószer-problémája van, keressen minket bizalommal!
Drogprevenciós Alapítvány  1134 Budapest, Csángó u. 3/b.
Nyitva: Hétfő-péntek 16-19 óráig