A halál gyorsan lopakodott, és beárnyékolta a serdülőkort. Elvitt mindenkit, aki fontos volt, apát és anyát egyaránt. Tesó nincs, a nagyszülők alkoholmámorban és homlokegyenest más értékrendben vegetáltak. Hozzájuk került. Nem támogatták a tanulás és a sport irányába sem. Visszatekintve azt mondhatnánk, viszonylag gyorsan ment minden a fűtől a cuccok mélységébe keményen 16 évig. Összesítve meg 20 év is van az. Mi maradt? Drogcimbik és semmi és senki más... Vagyis talán segítők a baptistáknál (Baptista Szeretetszolgálat), a Hollánban, a Csángóban, a Drogoplexben (Drogprevenciós Alapítvány)?

Ne is gondolkodjunk ezen tovább. Egy kis könnyebbség jött a nyugtatóktól, régen meg az opiátoktól.

Mindenki meghalt, aki fontos volt, de bizony ebben az üzemmódban is nagyon sokan mentek el a haverok közül is.

A drogkarriernek akkor hol is a csúcsa vagy a mélysége? A kemény cuccnak nevezett heroinnál?  

Aztán jött a metadon-program, így a heroinból nehezen, de végül kimászott. Aztán a metadont is letette, beütött a designer és a kristály. Az mindent vitt - majdnem. Kapcsolás: elgyötört fizikai állapot, félelem, most már a halál jönne. Azt meg nem. Most, még, így nem. Segítő kezek nyúlnak, hívnak, most elfogadás van. Az eddigi kötődés is segít abban, hogy lépjen. Mi a  félelmetesebb elevenen elenyészni vagy egy új útra lépni, a tisztaságéra?  Borzongató, beláthatatlan. Ezt nem tette eddig még. 6 éve egyszer egy  rehab két hónapos szösszenetre, de most ez beláthatatlan.

Hogy is indult be a gyakorlatban a változás?

Anikó felveti a kórházat hétfőn a Drogoplexben, Kata – Lidi – Piro ráerősít a Csángóban, Móni – Máté -  Réka forszírozza csütörtökön, de... de nincsenek papírok... az a fránya bürokrácia... meg kell szerezni.

Köszi utcáról időpontot tartani, várni, ügyet intézni! De végül kipipálva. A Mónival letudva az  okmányiroda, az OEP és a NAV, meg a Baptista Szeretetszolgálatnál Ági, Balázs segít. Csak meglesz! Papírok és a TAJ mögött fedezet még egy körben. Ali dr. beutal. Viki átadja a beutalót. Mindenki mosolyog, támogat, de a gatyó azért tele.

Merre tart? Na, jó, ne filozofáljunk!

Be a kórházba. Hova máshova?!

Sikerült. Péterfy Sándor utcai Kórház Krízisosztály 2 hétig.

Ágy, rendezett életvitel, roboráló diéta, új segítők. Elszántság megvan, halad tovább. Ali doki átviszi onnan az OPAI Addiktológiára

Sok új segítő: Anna doktornő, Judit, a pszichológus, Piroska, dr. Petke Zsolt főorvos,  Lörke N.A. csoportjai.

Az egészséget is vissza kell állítani, ahhoz idő és elszántság, cuccmentesség kell.

Látogatók, támogatók a DPA-sok: Gabi, Piro, Móni, Réka, Kata, Viki... különböző variációkban.

Közben zárt osztályról át a nyíltra, és az egyéni ügyintézés, segélyigénylés is megy már!!! Pedig nem egy körös dolgok ezek, és bizony kudarcosok is lehetnek.

Vannak tanulási tervek: egy OKJ-s tanfolyam – az jó lehet... Munka. Rehab? Az most még sok lenne. Most a tanulás, az jó.

Sóvárgás az akad, mi tagadás, a Frontinra. Azzal egyszerűbb lenne... Na, ezen még van mit dolgozni. Meg az életúttal, a történtekkel, amire szépen rárakodott a cucc.

A kórházból való kijárás is egy jó nagy kockázatú helyzet. Hiszen kint sokan vannak, akiknek még van néhány köre. Na, nem! Ők nem húzhatják vissza, mert azt az életvitelt nem... nem bírná sokáig.

A Csángóban  a régi arcok, segítők, beszélgetések, hagymás-zsíros deszka, lekváros kenyér, teázás, morfondírozások, interneten OKJ-s tanfolyam keresése, némi ruházkodási lehetőség.

Aztán besokallt. Eljött a kórházból. Utca, bio, kristály. De ez már csak egy szösszenetnyi volt az eddigiekhez képest. Utcázás – baleset – segítségkérés. Elszánás. Rehab kell? Gyógyulni.

Zsibrik várja. Megy. DPA-s segítséggel buszra száll. Egyedül ballag. Irány a KIMMTA.

Zsibrik fogadja.

Már csinálja a terápiát...

Ő a felépülés útján halad.

Szorítsatok Neki Ti, akik olvassátok!

Varga Mónika

Amennyiben Önnek vagy hozzátartozójának kábítószer-problémája van, keressen minket bizalommal!
Drogprevenciós Alapítvány  1134 Budapest, Csángó u. 3/b.
Nyitva: Hétfő-péntek 16-19 óráig