A. és B. Szturgackij: A század ragadozó tárgyai, Metagalaktika 6., 1983

Ez a regény 1965-ben jelent meg Moszkvában, az írók (Arkagyij és Borisz Sztrugackij) testvérek, egyikük irodalmár, a másik csillagász volt. Ebben a cikkben nincs elegendő hely a regény filozófiai, etikai és pszichológiai vonatkozásainak végig tekintésére, csupán az addiktológiai, illetve konkrétan az újabb és újabb szerek felbukkanásával kapcsolatos tanulságokat kívánom megosztani.

A regény egy elképzelt városállamban, egy elképzelt jövőben játszódik, ahol minden furcsa és más. Eleinte mintha minden tökéletes lenne: az embereknek van hol lakni, van mit enni, vannak lehetőségek a szórakozásra (bármilyen extrém is legyen a kívánság).

De.

Abban a közösségben, amelyben minden vágy kielégíthető, nincs semmi, ami változást idézne elő. Az a közösség megáll a fejlődésben, nem fog alkalmazkodni az új körülmények kihívásaihoz, mert a közösség tagjaihoz nem is jutnak el ezek a kihívások. Mindenki éli a mindennapi életét, és ha éppen elege van a tökéletességből, az államilag szervezett (bár a közösség egyes tagjai által elítélt, de megtűrt) tudatmódosító eszközök segítségével képes kikapcsolódni a mindennapokból.

Ebben a közösségben is vannak fájdalmak, gyűlölködések, de az engedélyezett keretek közé szorítva vissza. Ebben a közösségben is vannak elégedetlenek. Ebben a közösségben is van elvágyódás, de senki nem megy el, valójában senki nem is próbál elmenni. És természetesen ebben a közösségben is vannak illegális tudatmódosító szerek, amelyek a durva mellékhatások ellenére egyre szélesebb körben terjednek.

A regény 50 éve aktuális felismerése az, hogy ezeket az új szereket nem nagy cégek állítják elő, hanem kísérletező kedvű fiatalok, akik megosztják egymással a tapasztalatokat. Nem tudják, hogy mi az, amit csinálnak, amit előállítanak, csak azt, hogy a könnyen hozzáférhető anyagokból a rendelkezésükre álló eszközökkel hogyan kell valami nagyon mást létrehozni. Emiatt az új szerek elleni küzdelemben sem alkalmazhatóak az addigi „operatív” eszközök. Az egyetlen stratégia az adott közösség teljes elszigetelése lehet.

A regény főhőse azonban máshogy gondolja, bár igazáról valószínűleg nem tudja meggyőzni a feletteseit. Szerinte a tiltott szerek problémáját csak a minden igényt kielégítő társadalom megváltoztatásával, az elégedetlenek, az elvágyódók segítségével, a vágyakozás és a tenni vágyás segítségével lehet megoldani. Azzal, hogy az egyszerű és kielégítő és unalmas válaszok után újabb és újabb kérdéseket teszünk fel, melyekre még nincs válasz. A változásnak és a kérdéseknek soha nincs vége.

Dr. Nagy István Miklós

Amennyiben Önnek vagy hozzátartozójának kábítószer-problémája van, keressen minket bizalommal!
Drogprevenciós Alapítvány  1134 Budapest, Csángó u. 3/b.
Nyitva: Hétfő-péntek 16-19 óráig