Segítői lét szomorúsága - november 1.
Mindenkinek megvan a maga gyászmunkája. Mi olyan emberekkel foglalkozunk, akiknek az életében folyamatosan ott a halál. Így ez a miénket is belengi. Azon vagyunk, hogy ez ne történjen meg. A legkisebb változtatási szándékra is lecsapunk, vagy éppen mi erősítjük azt. Szárnyalva cselekszünk különböző intézményekkel összefogva, ha ez fogadókészségre talál.
Veszélyes üzemmód a cuccozás, amivel a kliensek és a segítők egyaránt tisztában vannak.
Sokan időszakokra vagy véglegesen eltűnnek a látókörünkből. Többször ez öröm, mert gyógyulnak, rehabilitálódnak, de gyakran más áll a háttérben...
Ilyenkor jön egy hír. Örülünk, ha ez nem a valóság, és betoppan az, akinek a halálát költötték....
Szomorú, fájdalmas, elhagyatott, magányos, megalázó, megrázó körülmények között ér véget az életük. Nagy lyukakat, kételyeket hagyva a segítőkben: mit mikor lehetett volna tenni? Milyen szolgáltatás menthette volna meg az életét, ameddig nem jön létre a leállásra való erő?
Rájuk emlékezünk most, akikről biztosan tudjuk, hogy nincsenek már körünkben.
Varga Mónika
Amennyiben Önnek vagy hozzátartozójának kábítószer-problémája van, keressen minket bizalommal!
Drogprevenciós Alapítvány 1134 Budapest, Csángó u. 3/b.
Nyitva: Hétfő-péntek 16-19 óráig
